írta: Kornéliusz
Ez egy történet lesz és egy új perspektíva, ahonnan most az életemet látom. Van benne egy opener technika is, úgyhogy olvassátok csak el, és tanuljátok meg azt az egy sort! A mögöttes elmélet részt kérlek hanyagoljátok el, különben tényleg sikerülni fog és akkor elhalásszátok előlem azt a sok szép budapesti hölgyet.
A mai nap "nosztalgiáztam", avagy felkerestem egy régi régi ismerőst. A nőt, akivel réges rég elvesztettem az elveszteni valót.
Ahogy beszélgettünk a régi időkről, beugrott pár dolog, hogy tulajdonképpen hogyan is lett "felszedve", és miért történt meg az a bizonyos ügyetlenkedős tíz perc.
13-14 éves lehettem, és abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a gimiben az egyik barátomnak a bátyja a 'nagymenők' csoportjába tartozott. Az a 4-5 srác, akiktől az egész iskola leányserege oda van meg vissza. Az is beugrott, hogy basszus! Volt idő, lassan tíz éve már, hogy ők engem próbáltak tanítgatni csajozni...sikertelenül.
Egy nyári táborban voltam velük, hetedikesként, ők épp tizenegyedikesek voltak. Túllépve azon, hogy az első éjszaka megmutatták hogyan kell zúzóra meginni fél liter Kalinkát és elszívni fél gramm zöldet félóra leforgása alatt per fő - hála égnek, a felügyelők nem foglalkoztak velünk, sőt, mivel ez egy szoc emléktábor volt, gyakorlatilag egy hét programja kimerült városnézésben és abban, hogy megtanuljuk hogyan kell sátrat verni az erdőben.
Aztán jött az emlék: estefelé üldögéltünk. Ittuk a 100 forintot alig meghaladó Borsodi sört és szívtuk a 285 forintos piros Multifiltert. A szúnyogok éppen elvonulóban. Jött 4-5 punklány, szűk és szakadt cuccokban, szegecselt tornacipővel, mindazt képviselve amiért én lázadó tinifejjel éppúgy rajongtam mint ők. Sőt, mi tagadás, az egyikőjük mélységesen megtetszett!
"ő az." - mutattam rá a feketére.
"Mi tetszik benne?"
"A stílusa full bejön. A tekintete is aranyos"
"Tudod mit, menj oda hozzá, és mondd meg neki."
"Úvazz, biztos?"
A kisöcs-nagybáty viszony a 'nagyokkal' annyira megvolt, vettem egy levegőt. 'Ok, eddig minden felnőtt dolgot ők magyaráztak el, akkor ezt is így kell'.
Odamentem.
Megmondtam.
A lány mosolygott.
Nem próbáltam király lenni.
Mindegyikőjükkel beszélgetni kezdtem, nem tagadtam, a citromsárga-fekete cuccokban lévő lány volt érdeklődésem fő tárgya
Csak később vettem észre, Iminek és Tominak hűlt helye. Semmi para, a beszélgetés folytatódott.
Az üveg megdőlt, egyre közelebb kerültünk egymáshoz, míg harmadnap végül nem történt meg az esemény.
Két hetes folytatása volt mondjuk de 13-14 évesen 200 kmeket utazni a másikért nem gyengén para, úgyhogy SMSben szakítottunk.
Szeptemberben nyolcadikas lettem, a srácok végzősök. Jött nekik az érettségi, ezért nem is nagyon járkáltak ki, egyedül pedig úgy voltam vele, csinálom azt, amire úgy gondoltam, hogy működik. Tulképpen lementem zülleni egy kocsmába, és hasonló fesztiváli részegségben próbáltam meg beszélni mindenféle lánnyal. Naná, hogy nem jött össze.
Aztán gondoltam, biztos az a baj, nem vagyok elég menő nekik. Amivel el is követtem a legnagyobb hibámat. Megszűntem őszinte lenni magammal. És a környezetemmel. "Fakítottam." Én voltam a laza srác, aki hú, de menő ezt is csinálja, azt is csinálja! Nézd! Felmászik a villanypóznára és integet, mert hajj de laza!! Egy levegőre megiszik fél liter Hubertust, mert ő a laza Korneliusz! Korneliusz, a menő, de jó lehet neki...
Bohócnak egész jó bohóc lehettem. De jó pár évig nem is volt részem rendszeres szexben, nemhogy normális kapcsolatban.
Ami a meglepő, hogy tizenhét éves koromban véletlenül összejöttem egy leányzóval egy másik városból. Pont leszoktam a cigiről, és az alkoholfogyasztásomon is lényegeset moderáltam (nem hánytam a rockkocsma melletti árokban minden hétvégén kétszeri rendszerességgel). Tulképpen véget ért a lázadó tini korszak. Normálisan viselkedtem. Nem próbáltam meg laza lenni. Minek? Pesti. Az 100-150 km volt oda, ahol éppen laktam. Végül szerelem kerekedett belőle, ami legyőzte a távolságot és belementem, hogy hétvégén utazgatok.
Természetesen a kapcsolatba pár hónappal megint elkezdtem tolni valami furcsa beidegződésből ezt a furcsa álarcot. Ugyanazt, mint amit hónapokkal, évekkel azelőtt mutattam, csak züllés nem volt mellé. Mondhatni elhagytam a rosszfiús imidzset, amivel azért gimi alatt néha egy-egy csalódott nőnél becsúszott egy-egy szerencsés éjszaka.
Kitaláltátok már?
A nagy szerelmem rövid időn belül elhagyott.
Egy év szünet - "biztos velem lehet a baj"...jajj, de nem láttam a fától az erdőt - aztán minden mindegy alapon azt mondtam magamnak, hogy internet. Láss csodát, amíg megpróbáltam a leghelyesebb, a legelragadóbb arc lenni az egész internet-kerekség hátán, addig 3-4 levél után mindig kudarcba fulladt minden levelezés. De amint szélnek eresztettem a 'büszkeségemet', és elhatároztam, hogy nem érdekel, írok pár spannolós levelet, egy-két csajhaver sosem árt. Két komoly kapcsolat. Párhuzamosan. Mondjuk nem tudtak egymásról, és csúfosan le is buktam, de valami csodával határos módon az egyikőjüket mégis sikerült megtartanom. Vele volt életem eddigi leghosszabb kapcsolata, majd amikor elérkeztünk a szakítunk egymással és összejövünk kéthavonta fázisába a kapcsolatunknak, mondtam elég, leszedem már ezt a DeAngelo ebookot, mert nagyon felhengerelte a kíváncsiságomat.
Sok új és hasznos dologra tanított. Egy bizonyos szinten megmutatta hogy legyek őszinte magammal. És ami ennél is fontosabb infó volt: A kapcsolatban én vagyok a legfontosabb személy. Nem a nő. És nem pedig az a személy, akinek csak látszani szeretnék.
Nem a véletlen műve volt, sem a punklány, sem a későbbi kapcsolataim. Csak teljesen rossz irányban kerestem a válaszokat. És teljesen rossz irányban akartam megváltozni. Az akartam lenni, aki nem vagyok.
Második évemet járom a nagy Játszmában. Voltam már kinn sokszor sargeolni. Indirekt módszer 99%os bizonysággal csődnek volt mondható. Direkt módszerrel pedig csak olyan helyeken voltam sikerrel, ahol hozzám hasonló alternatív hölgyek voltak. Meg egyszer a villamoson. De az sem számít, mert ő meg Kispálos volt.
Visszafele gondolkodva, egyetlen egy openerem volt. Ami nem is igazából opener volt, hanem sokkal inkább egy irány, ami meghatározta a jövőbeli kommunikációnk színpalettáját. A sor, amit sikeresen el tudtam "sütni", továbbvinni, és kapcsolatot hozni ki belőle a végére.
"Szimpatikus lánynak tűnsz. Mi a neved?"
A szavak nem is fontosak. Volt, hogy a szituáció szülte. Volt, hogy csak egy hátam mögötti beszélgetésbe csatlakoztam "Szerintem mindenféleképp kezdj el hegedülni! Az egy nagyon szép hangszer. Szépen mutatna a kezedben."
A lényeg. A hangomon érezni lehetett, hogy ott volt egy nő. Nem ismertem még. Nem tudtam kicsoda. Nem tudhattam pszichó vagy normális. Kutyákat szereti-e vagy a macskákat. Nem állítottam neki valótlant, hogy ilyen így a leggyönyörűbb meg úgy a leggyönyörűbb nő a világon. De tudtára hoztam, hogy észrevettem. Nem mint embert, hanem mint NŐT.
Továbbmenve. Ami az érdekes ezekben a szituációban: a beszélgetésben csak magamat adom. Nem kellenek rutinok. Sem Mysterytől, sem DeAngelotól, de a kedvencemtől, Zantől sem. Számtalan beszélgetés után végül elhittem a hihetetlent: egy ilyen egyszerű dolog, mint ez olyan nagyban különböztet meg minden más pasitól, hogy nem is kell törődnöm semmiféle játékkal utána.
Tesztek jönnek? Igen, de senki sem tökéletes.
Néha még akaratlanul is mutatok sajnos egy-egy morzsányi őszintétlen felületet. Kapom is érte a savat. Meg nem minden nőt lehet kiragadni a nap 24 órájában a saját világából. Hogy minden férfit tesztelnek, az normális. Hogy néha elfelejtik, hogy engem fölösleges, az emberi.
Működik-e HB9+ekre? Kifejezetten! ők még kevesebb őszinte szeletet kapnak a férfiakból. Az ő közelükben még nehezebb normálisan viselkedni. Vagy túl AFC. Vagy túl DHV DHV DHV DHV DHV DHV DHV DHV. A nők nem hülyék. Tízszer empatikusabbak a férfiaknál, a szoba túloldaláról megérzik ha manipulálni akarod őket.
Az más kérdés, hogy valamelyik (megsúgom: a többség) nő efelől eltekint, mert "nincs jobb". Csak jobban mutat az életében egy furcsa nagymenő. Akkor is, ha belül egy sértett kisfiú. Mintsem egy nyámnyila nice guy, akiről minden akarata és próbálkozása ellenére ordít az aszexualitás.
De amint feltűnik a képen egy igazi férfi...aki alatt nem csak a 80as évek napszenyás macsó Marlboro cowboyait értem, hanem azokat a teljesen átlagos kinézetű embereket, akiket anno mi csak "Nézd már, ennek meg hogy a picsába van ilyen csaja??" jelzővel illettünk...onnantól tudjátok a képletet. Jókedvemben ezt is megsúgom: utóbbiak többen vannak, mint az előbbiek. De a Nő a kettő között nem lát különbséget. A nő szíve nem külsőségekben gondolkodik. Ha beszélgetsz velük, és kutatod álmaikat, erre rájössz hamar. A nőnek csupán az egója kívánja meg azt az imidzset, amire mi azt hisszük, hogy úúú, ha ilyen lennék, de nagy csajozógép lehetnék ám!..a nő egója, amit a szerető férfi elcsendesít, hogy a nő szívének helyet adhasson.
Aki a gameben már jó ideje benne van, és nem kap eredményeket, az valószínűleg ezért van: túlságosan erősen akar más lenni, mint aki ő maga valójában.
Két jó stratégia ajándékba ezen embereknek, mert aranyosak vagytok, hogy engem olvastok:
1.) Nézz magadba. Nézz szét a PUÁk között. Melyik PUÁhoz kell a legkevesebbet változz hogy olyan légy, mint ő. Melyik az a PUA, akinek értékrendje, belső dolgai a leginkább hasonlítanak a te belső dolgaidra.
A game nem arról szól, hogy erőszakkal változol meg.
A game arról szól, hogy a jó oldaladat nem nyomod el álarcokkal amikre azt gondolod "na ezzel maj jól becsajozok", hanem felszínre hozod és hagyod, hogy domináljon az elmédben. Hagyod, hogy az irányítsa az életedet!
A rossz oldaladnak pedig megengeded, hogy létezzen. Elfogadod és szereted magad, hogy más is elfogadhasson és szerethessen.
Így lesz belőled az, aki akarsz lenni. Aki valójában már te magad vagy. Csak egy milliószor vonzóbb, szerethetőbb fajtában.
2.) Nézd meg, milyen a kedvenc PUÁd. Milyen akarsz te lenni. Olvasd el egyszer-kétszer a könyvét, nézd meg egyszer-kétszer a videóját. De ne azt figyeld, amit mond, hanem azt, hogy miért mondja.
Tudd meg, hogy jutott el odáig, ahol most van. És utánozd le az útját.
Egy szorosan kapcsolódó sztori: egy haverom egy ideje cseszeget az Amwayyel és Kiyosaki munkásságával, hogy ő hogy ajnározta a network markettinget. Tudja, hogy önsegítő körökben hogyan mozgok, és ő is Brian Tracy mániás, csak éppen nem kapcsolatokra használja hanem pénzre.
Mondtam neki - nagybátyám figyelmeztetett anno az ilyen dolgokra - ez ott sántít, hogy ha sikeres akarsz lenni, mintázd magad a legsikeresebb emberekről. Még nem hallottunk olyanról, hogy valaki Amwayből lett volna Fortune 500-as vagy egyike Mo. 100 leggazdagabb emberéből.
Ha nőknél akarsz sikeres lenni, tudd meg, milyen utat jártak be a mintaképeid. Hogyan tanultak ők. Ha biztosra akartok menni, az útjukat utánozzátok, ne a személyiségük felszínét. Mert így lehettek igazából olyanok, mint David X, Mystery, Rick H, Lance, Juggler, stb...máskülönben ti is a Style- és a Mehow-félék díszes társaságát fogjátok díszíteni.
Kornéliusz
Nyomtatás
Igen, minden nap beszélek vele
Nem
Hetente többször beszélek vele, de nem minden nap
Hetente egyszer beszélek vele
Barátnőt szeretnék
Szeretőt (azaz csak szexkapcsolatot) szeretnék
Egyéb, beírom a topikba